Azbeszt

Fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Ebből megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják őket olyan ketrecekbe (Kotter), amiket ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával lefedett ketrecben.
Egy napon a hottentották őrizetbe vettek egy gyilkos (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottemutter, a gyilkosa pedig Hottentottenstottertrottemutterattentäter. Becsukták egy egy kenguruketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött.
Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje főnökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a főnök.
- Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártak?
- Hát - válaszolja kicsit nehézkesen a legény - Hottentottenstottertrottemutterattentäter-t. - Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a Hottentottenstottertrottemutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!