-Haló! Szia Fater! Hogy telik a nőnap?
-Ó kérlek, pompásan, mint minden évben.
-Vettél virágot, vagy valamit?
-Á, sokkal komolyabb dologgal kedveskedtem.
-Na mesélj.
-Hát, reggel felkelt anyád, kérdeztem tőle, minek örülne nőnapra. Mondta, hogy semminek, de tudom, hogy a valóban semminek mindig kanapé a vége, szóval addig nyúztam míg kinyögte: 1 éve szeretne magának egy piros táskát, aminek sok rekesze van, tudod, elfér benne rendesen a sok női szar, és az oldalán nagy betűkkel ott virít a márkajelzés, fehér betűkkel.
Szépen elcsiripelte, hol lehet kapni, nem volt olcsó, meg annyira nem is divatos, de megvettem neki.
-Te tényleg nagyon cuki vagy. És már át is adtad?
-Igen.
-És örült?
-Hát, 30 percig sírt és káromkodott, aztán elment itthonról...Nem értem miért, de gyanítom, hogy a felirat nem tetszett neki...
